A sértés

A tegnap estét egyik kedvenc barátnőm, Gágó társaságában töltöttük el és ahogy az nők között ilyenkor szokás, mélyen elmerültünk a pletykák tengerében és alaposan megmártóztunk a hírek és információk sós vizében. Ez már csak így megy: rágcsálunk, csacsogunk, iszogatunk, fecsegünk... nagyrészt érdektelen, felszínes dolgokról, no meg persze a minket érintő mélyebb érzésekről. Meleg volt... de jött a hidegzuhany! Egy közös ismerős - nevezzük itt Királylánynak - , aki az elmúlt időszakban beszedett kudarcoktól épp a saját levében fődögél, azzal tölti legtöbb idejét (főleg munka helyett, gondolom), hogy a barátnőm egyéb kapcsolatait fikázza - lévén neki nincs mit. (A szóhasználat szándékos, a közönséges megnyilvánulásokért ÉN kérek elnézést. a szerk.) Természetesen - mint az egyik kedvenc "Anyu", én is sorra kerültem, hiszen megeszi a sárga penész, ha Gágó nem csak érte rajong. Tehát adott a beszélgetés, melynek során Királylány leveléből kiderül, hogy - a többi kapcsolathoz hasonlóan - én is egy üresfejű liba vagyok, aki azért hallgatom meg barátnőm örömét és bánatát, mert közben mondom a magamét és úgysem hallom, ő mit mond. Így persze könnyű - gondolja ő. Hát, igen. Főként ezért hívnak engem a barátaim "Teréz anyunak", mert nyilván nemcsak, hogy nem hallom a szövegüket, természetesen nem is érdekel. Segíteni? Na, azt meg már végképp nem. :)) Ez vagyok én. Az üresfejű libák egyik gyatra példánya. Hát... ezen még csak lecsillapodtam volna. Kit érdekel egy nő véleménye, aki burokban nőtt fel (vajon felnőtt-e?), anyuka telefonja nélkül nem megy három métert és nincs egyetlen barátja sem. Sem párkapcsolata. Sebaj, gondoltam, aki egyedül nyalogatja a sebeit, az annyira sajnálatra méltó, hogy tőle még az üresfejű liba is dicséretnek számít. Ám itt nem volt vége. Egy alkalommal közös szülinapon voltunk, melynek végeztével ő végigkritizálta a társaság tagjait. (Megjegyzem: senkit nem ismert az emberek közül és egy órát sem töltött el közöttük.) Tegnap kiderült, hogy véleménye szerint az én Kedvesem "vicces" (értsd: szánalmas) és a mi kapcsolatunk meg végképp az. Na, itt kiborult a bili! Engem a szájára vehet, azt mond, amit akar, de Pety tabu. A kapcsolatunk meg végképp. Mit tud ő egy párkapcsolatról? Az eddigi leghosszabb "viszonyában" egy nős pasi szeretőjeként sikerült tetszelegnie és ő beszél szánalomról??? Szeretne ilyen szánalmas kapcsolatban élni valakivel, csak esélye sincs rá. Savanyú a szőlő vagy hogy is van ez? :)))) Valahányszor meglátják, hogy milyen "szép" és tökéletes alakja van, ráugranak a pasik, aztán lépnek. Ahogy megismerik. Talán érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy ki is az üresfejű liba... Azon meg végképp, hogy egy tíz fős társaságból egyetlen ember volt neki szimpatikus, méghozzá az, aki két alkalommal hagyta el terhes menyasszonyait (noha ő is szerette volna a babát) csak azért, mert anyukája megnyugtatta, hogy neki nem kell felelősség, maradjon csak vele. Na, ha valami, ez szánalmas. Véleményem szerint egy olyan ember, akinek mindent a kis formás popsija alá tettek és sosem kellett semmiért megküzdenie, ne formáljon olyan emberről véleményt, akit nem ismer, csak azért, mert nem az ő "köreiben" mozog. És főleg NE menjen pszichológusnak, mert érzéke NINCS az emberekhez...