Energiaválság

Időnként a kialvatlanság, az állandó éjszakai készenlét és a folyamatos feszültségi állapot okán végelgyengülés uralkodik el rajtam. Normális esetben Schüssler-sókkal és vitaminokkal, no meg zsákszámnyi csokoládéval tartom magam életben, de ma... ma kivételes nap volt. Már egy év is eltelt azóta, hogy utoljára délutáni szunyókálásra vetemedtem volna, hát most bevackoltam magam az ágyba. Néhány percig. Ugyanis amint lefeküdtem - és Isten biz' nem túlzok - nekiálltak fúrni. A panelban. És persze amint felkeltem 10 percnyi nyűglődés után, abbahagyták.
Végigfuttattam egy keresést a memóriámban, mikor is fordult ilyen elő utoljára és minő meglepetés: éppen akkor, amikor utoljára próbáltam meg szundítani délután. És aztán újabb kereséssel azt is megállapítottam, hogy a statisztikai adatok szerint igen nagy számban kimutatható, hogy "Anyóca délutáni alváskísérlete = fúrunk-faragunk-kalapálunk a szomszédban". Ennek vannak ám elfajzottabb változatai is ám, amikor műtétből kellene felgyógyulni, vagy a kisbabával érkezünk épp haza... hogy ne is soroljam tovább.
Így most csak a kisfiam alszik. Az a 9 hónapos kis mazsolám, aki egész éjjel lármázott, majd reggel 5-kor végképp felkelt(ett). Ez már a többedik alvása napközben, nekem pedig erre a pár percecskére is ez jutott.
Eltűnődtem, hogy vajon az Égiek ilyenkor szép számban gyűlnek-e össze, hogy végre egy jót röhöghessenek rajtam... Mert szerintem is vicces. Én is jót kacagnék, ha a humorérzékem nem merült volna le a tartalékaksival együtt.