Let's illan

Az utóbbi időben folyamatosan az az érzés kerített hatalmába, hogy valamit elfelejtettem. Felébredtem, és egyből bevillant: ág-bog... nem értem. Tegnap fület mostam, és ma reggel megértettem: BLOG! És most tudok is egy jót, amit leírok.

In medias res: 2006. november 17. 20:00, Bécs, Gasometer, Evanescence koncert. Lesz is, megyünk is négyen. Már egy ideje hajkurászok jegyeket Magyarországon, de hát a vasfüggöny hátramaradt mágneses mezeje csak nem engedi be az efféle koncertjegyeket. Tán nem üzlet, nem tudom... 160 euró a négy jegy, és bár tudom, hogy 1-2 bécsi ismerősre rábízhattam volna ekkora összeg kiadását, mégsem vitt rá a lélek. A kintről postai úton történő megrendelés réme minden alkalommal megkísértett, mikor a "Bestellen" gombra kattintottam volna. Hiába, a rossz tapasztalatok: már nem tudom a csillagok rossz állására fogni a posta bénázását, mert felfedeztem a rendszert benne. Sebaj, a hétvégén kiutaztunk Bécsbe, meg is vannak a jegyek.

Tanulságos volt a hétvége. Megtudtuk, hogy Bécsben is sok hülye ember él. Ez vigasztalt. Tülekedik, nem nézi, hogy fellöki a gyerekkel mászkáló apukát/anyukát, nem gyalogátkelőn megy, és ráadásul a kerék alá ugrik be közvetlenül, esélyt sem hagyva a fékezésre... bár nézzük el nekik: közeledik a Karácsony. Megtudtuk, hogy odakinn élni nagyon rossz. Nagyon! Odakinn is tüntetnek ám! Szegények! Egyetlen különbség, hogy míg ők a Maslow piramis csúcsán tüntetnek, addig a balsors-akit-régen-tép-magyarok idehaza a piramis alján nyomulnak. Annyira de annyira szeretnék már én is egyszer a szerencsétlen állatok bundájának felhasználása ellen tüntetni. De tényleg! Valahogy nem adódik a lehetőség. És szemlátomást másnak sem. Vajon miért?