Máig ez a játék volt a menekülésem és ez lett a börtönöm. Menedéket adott, ha a problémák uralták a világomat, ha a nehézségek elől el kellett rejtőzni. Óvott, ha szembesülni kellett azzal, hogy számtalan kereszt nyomja a hátam, vagy a terhek már-már túl soknak bizonyultak. Kerestem a boldogságot, a megnyugvást, a vígasztalást. Nagy ára volt. A vágy valami jó iránt erős függőségbe taszított és magyarázkodásra késztetett. Elhitettem magammal és mindenkivel, hogy nekem jár ez a pár percnyi öröm. A percek közben órákká dagadtak, rátelepedtek a napjaimra, meghatározták az életemet. Egyre csak arra vártam, hogy legyen egy újabb életem, amivel megint kivonulhatok a valóságból. Állandó szomorúság fojtogatott, meghíztam, megöregedtem és kiégtem. Meggörbült a gerincem és állandó vállfájdalmak gyötörtek, az idő pedig lassan telt a kanapé fogságában. Miközben áhítoztam a régi énemre, erőtlenül rogytam vissza újra és újra, hátha most valami izgalmas történik a párhuzamos világomban. De nem történt. És évek múltak el.
Ma megelégeltem. Nincs több kifogás, nyafogás, felmentés: élni kell az életem ebben a valóságban. Szeretek élni. Szeretek itt élni. Szeretek táncolni, teniszezni, kirándulni, merengeni a tengernél, színházba és koncertekre járni, jó könyveket olvasni, kézenfogva bolyongani a férjemmel, érdekes dolgokról beszélgetni, mély lelki érzéseket megélni. Imádok utazni, felfedezni új helyeket, átélni különleges élményeket. Élvezem a barátaim társaságát, a velük töltött vidám perceket, még a felszínes csacsogás is mulattat. Örülök, ha segíthetek azoknak, akiknek támogatásra van szükségük. EZ vagyok én. A legnagyobb boldogságom pedig az egész nagy családom. Mert összetartozunk.
Most mennem kell. Még annyi dolgom van. De már nem csak szuper anyaként, hanem olyan nőként, aki "lányosan bájos és fiúsan csibész egyszerre", aki szenvedélyes, mélyérzésű és bohókás. Telis-tele szeretettel, életörömmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése