Bőrig ázunk...

... vagy inkább falig, de persze a bőrünket is lenyúzzák az iparosok, mire kifizetjük a károk helyrehozását. Társasházban nem ritka, hogy a szomszéd a mosógépével nem csak a saját ruháit áztatja, de az alsó szomszédok falait is. Ez egy ideig jópofa és nevetgélünk rajta, milyen szép tisztára mosták a falat, ám ha épp nem vagyunk a közelben, a víz csúnya munkát is tud csinálni. Így esett ez velünk is. Sebaj - gondoltuk - itt ez a jó kis lakásbiztosítás, majd szépen ennek terhére rendbe is hozatjuk a konyhát, ahol a szekrény háta mögött megindulva, a konektorokon keresztül a földre ömlött a víz, látható nyomokat hagyva maga után. Kiderült, hogy a felettünk lévő lakás szennyvízcsöve évekkel ezelőtt megsérült, amit akkor egy közös képviselő hatalmas szakértelemmel megszerelt: értsd szigetelőszalaggal körbefogta. Ezek után nyilván cseppet sem meglepő, ha időnként valami sárga trutyi megindul hozzánk "égi áldásként", viszont felveti azt a kérdést, meddig lesz ez így. Hiába tisztáztunk le mindent a lakókkal, a biztosítóval, ha az okot nem szünteti meg senki, előbb-utóbb újra tarthatjuk a markunkat a biztosító felé és csak szerencsés esetben nem feleslegesen. Nem hajigálok köveket, velem is előfordult már (de persze ennyiszer egymás után nem), ám azt tartom járható útnak, hogy mindenki egy kicsivel jobban odafigyel a dolgaira. Társasházban ez elengedhetetlen az együttéléshez. Mert őt is érheti hasonló "baleset", és természetes lesz a felháborodása. Azonban nem fog együttérzőkre találni, ha ő maga nem képes belegondolni, mit okoz másnak a figyelmetlenségével, a nemtörődömségével. A felettünk lévő lakást hosszú ideje nem lakják, Patópál nem érzi szükségét befektetni egy új csőbe, nem is lakik itt. Ettől még a tulajdona, felelős érte. (Azt hiszem, elég volt, ma tettekre sarkallom az egész házvezetést.) És még nem is beszéltem a temérdek munkáról és időről, amit az ember a szabadidejéből áldoz arra, hogy megoldja ezeket a kényes problémákat, kijavítsa a károkat. Már látom magam előtt, ahogy egyszer nagy robajjal leesik a konyhaszekrény, mert a szomszéd épp azt mosta ki. Talán azon is jót nevetünk majd...