Ki szereti a jó zenét? Mindenki szereti. És honnan lehet felismerni a jó zenét? Természetesen a borzongatórátájáról.
A zene által kibocsátott borzongató-függvényt persze az agy egy borzongató-vessző-függvénnyé alakítja, így eshet meg az, hogy minden ember egyénileg értékelhet egy zenét. Akadnak olyanok is, akiknek az agya a konstans nulla függvényt képes csak előállítani tetszőleges bemenő borzongatófüggvényből. Na, őket csak sajnálni tudom.
Hosszas számítások után megállapítottam, hogy saját agyamban a borzongatófüggvény általában a metál és gitár szabadsági fokok mentén "szenvedi el" a legnagyobb erősítést. Általában...
Kedvenceim az antagonisztikus ellentétek. A tűz meg a víz, a fekete meg a fehér, a jó meg a rossz, a jin meg a jang. Vagy maradjunk inkább aktualitásoknál: Gyurcsány meg Orbán. Hol találkozhatunk antagonisztikus ellentétekkel a legelemibb formában a zene területén? Ez bizony a black/death metál lesz, és mielőtt bárki megtekerné fülcimpámat, pontosítok is a melodikus fajtákra. Előkerül a félelmetes üvöltés, melyet kisimít a gitár(ok) lírai sírása. Borzasztó, mégis (vagy éppen ezért) a lélek húrjait pengeti.
Ezúton tisztelgek a következő zenekarok előtt:
Vintersorg
Dark Tranquillity
Therion
Amorphis
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: death. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: death. Összes bejegyzés megjelenítése
2006. március 23., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)