Robbie-ra várva

Nem ma volt ugyan, mégis megéri a fáradságot, hogy leírjam múlt heti koncertes élményeimet. Akadt. Már előre készülve bizonyos kényelmetlenségekre (utazás, parkolás, tömeg), elhatároztuk, hogy tömegközlekedünk, hiszen erre buzdítanak bennünket nagyjaink és a környezetvédők is. :) Alig szálltunk le a buszról, már gyanítottuk, hogy nem akármekkora embermennyiséget sikerül majd látnunk a stadionban, de még így is elállt a lélegzetünk. Sosem jártam utána, vajon mikor nyitják ki a kapukat, pedig érdekelne, hogy hány órakor kell odamenni, hogy hatvanezer emberből épp én állhassak az első sorban. :) (Persze jónéhányan ültek, nekik eszükbe sem jutott ez a verzió.) Pedig egy lánynak Robbie-csók a jutalma. :)) Rögtön a belépésnél elkoboztak tőlünk minden olyan tárgyat, ételt és italt, aminek volt súlya, de a kupakokat lecsavarva az italokat megtarthattuk. Először nem értem, miért ez a nagy óvatosság, aztán megvilágosodott. Nos, ahogy ott ácsorogtunk - pedig mi sem érkeztünk túl korán - és hallgattuk az előzenekar előadását, egyre népesebb tömeg próbált meg a hátsó sorokból az elsők felé jutni, több-kevesebb sikerrel. Ekkora létszámnál, egy ilyen "rangos" eseményen természetes is, hogy bizonyos értelmi szinten megrekedt hazánk fiai kakaskodnak a szomszédos országokból érkező lányokkal, akik - megjegyzem: joggal - védték saját pozíciójukat, hiszen már jó ideje vártak, nem szívesen engedtek át senkit, aki későn jött, de annál előrébb akart jutni. Ebből aztán lett jó kis ruhatépkedés, lökdösés, aztán sörrel dobálás, locsolgatás (!) és mindez nem túl szalonképes mondatok mellett. Amikor már a környéken álló férfiak is megelégelték az egyik "Őstulok" viselkedését és ezt szóvá is tették, ő egy határozott, ám annál szánalmasabb mondatot vágott vissza védekezésül: "Majd én megtanítom a szlovákokat magyarul!" Hát, így is lehet élni, kérdés, érdemes-e. :)))) Aztán mi is megvívtuk saját csatánkat két szlovák fiúval és "b. nejeikkel". Többszöri huza-vona után (ez már annyira vicces volt, hogy nem részletezném) a "nemzetközi" középső ujjam tette helyre a dolgokat és elmentek. Szomorú, hogy itt tartunk és nem vagyok büszke magamra. Nem azt mondtam, hogy nem mehet előre, csak megkértem, ne mellettem tegye. Undorító dolog "erős" férfiként "gyenge" nőkkel kezdeni, ilyenkor nekem is kinyílik a bicska a zsebemben. Ezt nem hiszem el. Elmegyek egy koncertre, ahova nem kevés pénzért jutok be (nem beszélve arról, hogy január óta érett ez a szülinapi ajándék) és harcolnom kell kis taknyosokkal azért, hogy lehetőleg ne a stadionon kívülről hallgassam a koncertet, mert minden éppen-akkor-érkezett-paréj előre akar jutni. Én úgy gondolom, ennek is lehetne (talán van is) protokollja, illemtana, ahogy a mobilhasználatnak, a tömegközlekedésben résztvevők viselkedésének és még sorolhatnám. Íratlan szabályként kezelendő, hogy aki előbb jött, nem állok elé. De mi itt élünk. És a "mieink" csak a "forgóajtó elvet" ismerik el fő szabálynak. Ők azok, akik mellet döngetnek, hogy EU tagállamban élnek, csak túlságosan buták és neveletlenek ahhoz, hogy felmérjék, hogy ez önmagában nem alanyi jog a bunkóságra, sőt inkább ezzel felelősség és viselkedési szabályok is járnak. Ám ne gondolja senki, hogy nem voltak szép számmal olyanok, akik tudtak viselkedni. Csak az ő szórakozásukat elrontotta ez a sok tanulatlan, illetlen, magát mindenki fölé képzelő magyar(?) mentalitás. A koncert amúgy nagyon klassz volt és Robbie Williams betegsége ellenére állta is a sarat becsülettel, így nem csak a rossz dolgok maradtak meg. De egy biztos: ezentúl ülőhelyre megyünk és mindenképp autóval, mert éjszaka sokezer embernek egyszerűen képtelenség hazajutni. Ezen pedig a BKV gondolkodjon el...