Az én hősöm

Az én hősöm nem mamutra vadászó (h)ősember, nem Spárta dicső katonája, vagy Caesar hadseregének zord harcosa, nem is a lovagvárak dicső bajnoka. Még csak nem is a mesékből ismert sárkánylovas, vagy a szerencsét próbáló harmadik fiú, aki elnyeri a királylány kezét. Nem. Ő nem mesék, kalandok, játékok legyőzhetetlen bajnoka. Ő a mindennapjainkban mutat felülmúlhatatlan bátorságot, erőt, türelmet, kitartást - ezáltal példát mindenkinek. ... Szeretem az apukámat.

Széttépett napok

A lelke kilépett az ajtón. Tombolva rohant le a lépcsőn, át az úton, keresztül a parkon, le a vízpartra. Szerette a vizet, mindig meggyógyította. Régi idők emléktöredékeinek délibábja vonzotta oda. De jó lenne újra gyermeknek lenni... Egy udvaron találta magát. Baromfikat látott és egy ferde tetőt, amire nem szabad felmászni. Drótkerítést, mely elválasztotta őt a rettegett kakastól és a megvadult anyakocától. Kiskertet és homokot. Micsoda gondtalan idők voltak! Édesanya lekvárt főz, édesapa betolja a biciklit a szuterénba. Aztán lelke tovább száguld, átugorva éveket és máris ott teniszpálya. Micsoda felhőtlen szabadság! Arcokat keresgél, de görcsös igyekezete ellenére is alig van meg néhány. Teniszezni szeretne, amíg világ a világ, de már tudja, hogy ezt nem lehet. Továbbnyargal. Már felnőtt, de még olyan fiatal. Tele tervekkel, célokkal, álmokkal. Gyermekeket lát maga előtt, akik sosem születtek meg. Szerelmeket, akik megbántották, kihasználták, elhagyták. Barátokat, akik eltűntek az élet süllyesztőjében. Már nem nagyszabású tervek vagy kitűzött célok állnak előtte, csak féltve őrzött remények. Csapongó gondolatai egészen elsodorják. Vajon vissza tudna oda menni az időben, hogy lássa, hol tért le az útról? Kétségbeesetten kutatja a legapróbb jelet, ami nyomra vezeti, de nem talál rá. Aztán ott van újra a parkban és eszmél. Mit keres itt valójában? A családjára gondol. A hűséges, szerető férjére, akit nem érdekelnek a szeszélyei. Nem érdekli, hol és mit rontott el, csak szeretni akarja őt örökké. A gyerekekre... Ó, a gyerekek! Zokogva szalad haza. Az ajtóban már várja a megunt, kövérkés, öregedő test, amit annyira gyűlöl. Az arcon legördül egy könnycsepp és a fáradt karok átölelik a számára legfontosabb embereket. A testüket és a lelküket is. Mert ők mindenek felett. Csak ezt néha az a bohó, fiatalodni vágyó és szabadságot kereső lélek elfelejti.

Energiaválság

Időnként a kialvatlanság, az állandó éjszakai készenlét és a folyamatos feszültségi állapot okán végelgyengülés uralkodik el rajtam. Normális esetben Schüssler-sókkal és vitaminokkal, no meg zsákszámnyi csokoládéval tartom magam életben, de ma... ma kivételes nap volt. Már egy év is eltelt azóta, hogy utoljára délutáni szunyókálásra vetemedtem volna, hát most bevackoltam magam az ágyba. Néhány percig. Ugyanis amint lefeküdtem - és Isten biz' nem túlzok - nekiálltak fúrni. A panelban. És persze amint felkeltem 10 percnyi nyűglődés után, abbahagyták.
Végigfuttattam egy keresést a memóriámban, mikor is fordult ilyen elő utoljára és minő meglepetés: éppen akkor, amikor utoljára próbáltam meg szundítani délután. És aztán újabb kereséssel azt is megállapítottam, hogy a statisztikai adatok szerint igen nagy számban kimutatható, hogy "Anyóca délutáni alváskísérlete = fúrunk-faragunk-kalapálunk a szomszédban". Ennek vannak ám elfajzottabb változatai is ám, amikor műtétből kellene felgyógyulni, vagy a kisbabával érkezünk épp haza... hogy ne is soroljam tovább.
Így most csak a kisfiam alszik. Az a 9 hónapos kis mazsolám, aki egész éjjel lármázott, majd reggel 5-kor végképp felkelt(ett). Ez már a többedik alvása napközben, nekem pedig erre a pár percecskére is ez jutott.
Eltűnődtem, hogy vajon az Égiek ilyenkor szép számban gyűlnek-e össze, hogy végre egy jót röhöghessenek rajtam... Mert szerintem is vicces. Én is jót kacagnék, ha a humorérzékem nem merült volna le a tartalékaksival együtt.

Hét év

Tele gondokkal, félve kimondott és ki nem mondott gondolatokkal, reményekkel, várakozással, szomorúsággal, izgalommal, hozott és szerzett terhekkel. De mégis... tele élettel, vidám gyerekkacajjal, okos kis megnyilvánulásokkal, mindent átható szeretettel és odaadással, varázslattal. Ezt hozta nekünk magával ez a csöpp gyermek és noha ez a nap kiemelkedő, hiszen ma van a születésnapja, mi mindennap ünnepelünk. Hogy közöttünk van, hogy bennünket választott. Isten éltessen kisfiam!

w

Aki hazudik, az lop

Megérkezett

Beragyogja az életünket. Nincs az a kimerítő éjszaka, az a fáradtan és kábán eltöltött nap, ami azt sugallná, hogy nem érte meg. Minden fájdalom, nehézség és hormonok által generált depresszió ellenére a világ legcsodálatosabb dolga egy kisbabának életet adni. Főként, ha a kis Csöpp nyugodt, békés gyermek és úgy tud bújni, hogy annál boldogabb érzés nincs a világon. Kivéve, ha a testvérével együtt teszi - az mindenek felett. :) Ő a kis Fábián.

Altató

Tente, baba, tente, aludjál.
Anyunak úgy fáj a pocakja, ha rugdosod,
ezért inkább aludjál.

(Beni Öcsikének - egyedi dallammal)