Időnként a kialvatlanság, az állandó éjszakai készenlét és a folyamatos feszültségi állapot okán végelgyengülés uralkodik el rajtam. Normális esetben Schüssler-sókkal és vitaminokkal, no meg zsákszámnyi csokoládéval tartom magam életben, de ma... ma kivételes nap volt. Már egy év is eltelt azóta, hogy utoljára délutáni szunyókálásra vetemedtem volna, hát most bevackoltam magam az ágyba. Néhány percig. Ugyanis amint lefeküdtem - és Isten biz' nem túlzok - nekiálltak fúrni. A panelban. És persze amint felkeltem 10 percnyi nyűglődés után, abbahagyták.
Végigfuttattam egy keresést a memóriámban, mikor is fordult ilyen elő utoljára és minő meglepetés: éppen akkor, amikor utoljára próbáltam meg szundítani délután. És aztán újabb kereséssel azt is megállapítottam, hogy a statisztikai adatok szerint igen nagy számban kimutatható, hogy "Anyóca délutáni alváskísérlete = fúrunk-faragunk-kalapálunk a szomszédban". Ennek vannak ám elfajzottabb változatai is ám, amikor műtétből kellene felgyógyulni, vagy a kisbabával érkezünk épp haza... hogy ne is soroljam tovább.
Így most csak a kisfiam alszik. Az a 9 hónapos kis mazsolám, aki egész éjjel lármázott, majd reggel 5-kor végképp felkelt(ett). Ez már a többedik alvása napközben, nekem pedig erre a pár percecskére is ez jutott.
Eltűnődtem, hogy vajon az Égiek ilyenkor szép számban gyűlnek-e össze, hogy végre egy jót röhöghessenek rajtam... Mert szerintem is vicces. Én is jót kacagnék, ha a humorérzékem nem merült volna le a tartalékaksival együtt.
2011. február 17., csütörtök
2010. december 2., csütörtök
Hét év
Tele gondokkal, félve kimondott és ki nem mondott gondolatokkal, reményekkel, várakozással, szomorúsággal, izgalommal, hozott és szerzett terhekkel. De mégis... tele élettel, vidám gyerekkacajjal, okos kis megnyilvánulásokkal, mindent átható szeretettel és odaadással, varázslattal. Ezt hozta nekünk magával ez a csöpp gyermek és noha ez a nap kiemelkedő, hiszen ma van a születésnapja, mi mindennap ünnepelünk. Hogy közöttünk van, hogy bennünket választott. Isten éltessen kisfiam!
2010. október 25., hétfő
2010. május 18., kedd
Megérkezett
Beragyogja az életünket. Nincs az a kimerítő éjszaka, az a fáradtan és kábán eltöltött nap, ami azt sugallná, hogy nem érte meg. Minden fájdalom, nehézség és hormonok által generált depresszió ellenére a világ legcsodálatosabb dolga egy kisbabának életet adni. Főként, ha a kis Csöpp nyugodt, békés gyermek és úgy tud bújni, hogy annál boldogabb érzés nincs a világon. Kivéve, ha a testvérével együtt teszi - az mindenek felett. :)
Ő a kis Fábián.
2010. április 1., csütörtök
Altató
Tente, baba, tente, aludjál.
Anyunak úgy fáj a pocakja, ha rugdosod,
ezért inkább aludjál.
(Beni Öcsikének - egyedi dallammal)
Anyunak úgy fáj a pocakja, ha rugdosod,
ezért inkább aludjál.
(Beni Öcsikének - egyedi dallammal)
2010. március 30., kedd
Hányás-hétfő, hasmenés-kedd
Ez jutott nekem virágok helyett. Bár "illatfelhő" kavarog a lakásban a szellőztetés, a fertőtlenítés, a mosás és a szagok egyvelegéből, de ez mégsem az a "tavaszi" fajta.
Még egy vírus és elhullatom a lombkoronámat. :(
Még egy vírus és elhullatom a lombkoronámat. :(
2010. március 2., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)